Mindig keresek valamit.

Olykor mintha a szívem

mintha a szemem

mintha a kezem

hiányozna.



Zárt pilláim mögött

a világosságot keresem

a hajnal szép fiatal lányát

s íme elfûrészelhetetlen rácsaival

elém áll az idõ

kívüle mintha nem is lenne más

és parancsokat oszt.



Érzem hogy most

ebben a meghatározhatatlan órában is

szerethetnélek téged

ha meglenne a szívem

fölfedezhetném a szabadító csillagot

ha meglenne a szemem

gyilkosunk kezébõl kiüthetném a fegyvert

ha meglenne a kezem.



Átvérzett kötés borítja homlokom

s nem tudom hol sebesültem meg.

Bénultan állok

és nézem hogy elvérzik

életem.